Bemutatkozás:

Németh Cathy vagyok és nyolc éve foglalkozom folyamatosan írással. Emberi lélektannal és pszichológiával kezdtem kutatásaim. Úgy gondolom tudásom fejlesztése és kíváncsiságom a világra kielégíthetetlen. Első kész kéziratom a Smaragd fény három éve készült el. Ennek folytatása a Jégpillangók kéziratomat, egy éve fejeztem be. Még további három kézirat megírását készítettem elő. Elképzelésem egy, öt könyvből álló sorozat, öt különböző történettel, amit az kapcsol össze, hogy a főszereplőim közvetlen vagy közvetett módon ismerik egymást. A fennmaradó három könyvből már a harmadik könyv kéziratát is elkezdtem. Az utolsó kettő vázlatát már kidolgoztam. Ezekben a romantikus történeteimben, nagy hangsúlyt fektetek a kettősségre, hogy mindig szembe állítsak két ellentétet egymással. Szélsőséges hatásokat kiváltva az olvasóból. A mai társadalomban fontosak a kapcsolatok, ezek bemutatása életem részévé vált. Az eseményeket a maguk nyers formájában írom le, ahogyan a való életben is történnek. Célom többek közt, hogy ezt megoszthassam másokkal, és egy kis helyet foglalhassak el a könyvesboltok színes polcain. Lepacsizhassak Hemingwayel és szúrhassak egy ötöst Oscar Wildnak. Immáron másfél éve, egy velem készült interjú után, felkért az #MCUL internetes magazin, hogy modern társadalmi problémák témában, legyen egy állandó rovatom. Írásaimat a JTVE jelenvagyok.hu oldalon publikálom két és fél éve, ahol egy szuper csapattal, közösen együtt dolgozunk az egyesület sikerért. Másfél éve vendégül láttak engem és Csabai Márkot a Rákosmente TV, Kaleidoszkóp műsorába, ahol egy beszélgetés keretein belül mutathattam be első kéziratomat és magamat.

INTERJÚK

mcult.hu: Kicsoda valójában Cathy Neige?

Smaragd fény

Katherine Wonder a nagy Manhattani Álom megtestesítője. Szuper munkája van egy menő magazinnál, gondoskodó családja és remek barátai. Csak egy dolog hiányzik az életéből. Úgy érzi a Nagy Almában minden kukac rohadt. Majd egy váratlan ütközés, alapjaiban rengeti meg hitét és életét. Megízleli az elsöprő szerelmet és a mély szexualitást. Kristoher Welton iparmágnás, ezüst tálcán kínálja fel magát. A férfi különleges individualitása, határozott és erős személyisége magával sodorja a lányt. Pajkos és pikáns tapasztalatok, lángoló érzelmek és testiség az övék. De a két fiatal megtartja magának a valódi érzelmeket. Melyek okot adnak a félreértésekre és félreismerésekre. Különleges múltbéli kapcsok kötik össze őket, mégis a múlt árnya rossz hatással lehet jövőjükre. Boldogságukat veszélyezteti, egy a háttérben húzódó sötét cselekmény, amely kihat egész életükre. A gonosz sohasem alszik, Kristopher gyilkos árnyéka bármikor utolérheti őket.

 

” Lágyan és kecsesen, ahogy csak ki tudtam magamból préselni, óvatos mozdulatot tettem a jobb oldali irányba, elkerülvén egy újabb kínos ütközést, bár annak ellenére, hogy most úgy éreztem, szeretnék hozzá préselődni egész testemmel, mert újra elvarázsolt az előttem álló Adonisz. Nem vette le rólam a szemét. Kinyújtotta a bal kezét, ezzel utat engedve nekem. Most olyan furcsán nézett rám, titokzatosság villant a szemében, mintha valami hátsó gondolat futott volna a tekintete mögött. Bizonytalanul léptem egyet, ő elsimult mellettem, és lassan elindult. A fejét még mindig felém fordította és ugyanazt viszonoztam én is. Az utolsó pillanatban, mielőtt eltűntünk volna az irodaházak sarkának éle mögött, a szívem hatalmas kéjes dobbanással fogta fel, amit az agyam még nem is. Az a toxikus szempár, rám kacsintott. Hirtelen lemerevedtem, megszűnt a világ. Nem láttam, nem hallottam, az agyamban, mintha beakadt volna a lemez, folyamatosan ismételte az utolsó pillanatot. „Rám kacsintott! Úristen… ez mi?” Kívülről úgy festhettem, mint, aki szellemet lát. Az térített magamhoz, hogy Alice már visított a fülemben, hogy „Mi van!?” Mondtam neki, hogy azonnal ott vagyok, ezt el kell mesélnem neki.”

“- Hát nekem nem!
– Ne hazudj! Tudom, hogy tetszik, különben nem lennél így felháborodva.
– Az nem jelent semmit. Csak a külseje vonz, de az ipse belül rohad. Kábé tíz perc beszélgetés után, meg akart farkalni!
– Megértem, gyönyörű nő vagy…
– Te is a pártját fogod?
– Nem erről van szó! Ne légy ilyen makacs!
– Nem vagyok! De gondolj csak bele, te is vadászod le a nőket… mit gondolsz arról, amelyiket fél óra után meg tudod dönteni?
– Öt perc alatt meg szoktak lenni. Könnyű prédák. De én, az elutasítás után nem hívom fel a nővérüket, hogy hova küldjek virágot.
– Milyen virágot? Látsz itt virágot?”

“- Tőle jött? – kíváncsiskodott Paul
– Igen – morogtam az orrom alatt
– Akkor, nyisd már ki! – türelmetlenkedett
Egy hatalmas, fehér orchidea csokor volt benne. Tömény mámor… nem tetszett. Volt hozzá kártya is.
„ Fájdalmat már okoztunk egymásnak,
Próbáljuk ki a gyönyört.
Kristopher Welton”

– Hát ez beteg! Hol a bocsánatkérésem? – széttéptem mérgesen a kártyát és a szemétbe dobtam
– Ez nagyon szép, de giccses… – nézte és simogatta a virágot Paul
– Kuka! Ronda! Lotyóvirág!
– Ne dobd ki, a virág nem tehet róla.
– Csak az, aki küldte. Lotyónak néz, és azt hiszi, hogy hanyatt vágom magam, egy csokor puccos kórótól.
– Nem ismer, nem tudja milyen vagy. Adj neki legalább egy esélyt.
– De az csak kúrni akar! – visítottam hangosan
– Akkor szexeltek egy jót és dobod. Egy patront megér. Látod, hogy teper.
– Áh… vele csak azért se!
– Makacs vagy! Tudom, miért csinálod! Félsz, hogy jó fej lesz és beleszeretsz! – ezzel szíven döfött… ”

” Édes bőrének melege, égetni kezdte arcomat, minden porcikám remegett, idegszálaim robbanásig feszültek, amikor megéreztem forró leheletét a fülemen. Ösztönösen becsuktam a szeme és átadtam magam az érzésnek. A gyönyör átfutott a testemen és szikrákat szó szerteszét. Bal kezemet felcsúsztattam a vállán és nyakánál állítottam meg. Ujjbegyeim képtelenek ellenállni a kísértésnek, végigsimítok tartóján és beletúrok puha, lágy hajának aljába, erre a mozdulatra a testemen érzem, mellkasának felgyorsult ütemét, fülemen egy kéjes néma sóhajt. Felemelem kissé a fejem, és utat engedek az övének, mert puha ajkai az állam vonalát súrolják. A testem ösztönösen reagál az övére, nem tudok és nem is akarok most megálljt parancsolni neki. Az arcom, automatikusan simul végig az ő forró ajkain, amik már majdnem elérik enyémet. Szemeim még mindig lehunyva, parázslok karjai között. Mintha valami álom közepén lennék. Forró sóvárgó leheletét, a számon érzem és a testem, annyira lángol, majd felgyulladok.”
” Mint egy vadállat a prédáját, úgy fogott le, zöld láva perzselődött szemében, és hangosan zihált. Úgy vicsorgott rám hófehér fogaival, mintha csak arra készülne, hogy átharapja a torkom. Bár most, az se érdekelt volna. Leláncolt őrűlt voltam én is. Eldöntötte a fejem oldalra és annyira húzta a hajam, hogy az érzéstől felszisszentem. Majd ajkai lecsaptak olyan erővel, hogy alig kaptam levegőt. Mohón falta a számat és én hagytam. Erős, puha nyelve lágyan, mégis agresszívan követelte az enyémet, teljesen felpörögtem. Visszacsókoltam, ahogy csak tudtam.”

 

Jégpillangók

Addig nem tudja egy férfi mire képes egy nő, amíg fel nem dühíti. Egy nőnek a legnagyobb öröm, ha van kit gyötörni. Fay Morin egy New York-i kiadómágnás lánya, a Moor Publishing elnökségi tagja és egyben sikeres írója. Személyisége radikális, pofátlan és elszánt. Bármire hajlandó, hogy megkeserítse múltbéli szerelme életet, aki a kiadónál Fay markering csapatának a vezetője. Gabriel Bank felveszi vele a harcot, és nem fél visszavágni. Történetüket Fay lapokra veti, amivel lerántja a leplet az igazságról.  A múlt döntései a jelenben bosszulják meg magukat. Fay apjával vívott ellentéte sem könnyíti meg a helyzetet. Ezért kihasznál minden kiskaput, terveket szövöget, terrorizál, ármánykodik, ő a róka a tyúkólban. Tudja mi lenne a helyes, de bosszúvágya miatt képtelen elengedni. Két világ között él. Fejlődésének útján segíti őt elindítani, egy varázslatos arab herceg is, aki felnyitja a lány lelki szemeit. Ámde a háttérben Fay veszélynek van kitéve, a múltban okozott károk nem tűnnek el. Van aki lesben áll, hogy megmutassa a neki az igazi poklot. A pokol kapujában mindenki bűnhődik a tetteiért. De a végkimenetel tartogatja az igazi meglepetéseket.

 

” Hat év után úgy érzem, végre kialudtam magam. Nyugodtan ébredtem fel, tele reménnyel és csupa hátsó szándékkal. Újult erőt ad a bosszúlétrán egy fokkal feljebb lépni. „Gabriel Bank, te ádáz kis tetű, végre a kezemben vagy!” Eddig biztosan azt gondolta, hogy nyugodtan ülhet azon a formás seggén. Boldog ez a nap és a kedvem is ragyogó. A mai napon eddig mindenkire édesen mosolyogtam és még senkinek sem szívtam ki, a maradék utolsó csepp vérét. Egy kicsi szomjazom is. Ma tényleg kiérdemlem a Pokoli Ribanc becenevet. Igazi született rohadék vagyok, mert a lábaim valahogy Bank szintjére vezetnek. Rá vagyok éhes. Bele akarok nézni áldozatom igéző tekintetébe. Az édes tudatlansága, hogy tegnap mit műveltem. Mámorító méregként keveredik a véremmel.”
“A mondatot nem tudtam befejezni, mert a számra tapasztotta a tenyerét, és nekilökött a falnak. Testével erősen présel össze, csuklómat a fejem fölé nyomta. Kitágult szemekkel, meglepődve lefagytam ettől, és szabad kezemmel a hajába markolva meg se moccantam. Olyan közel volt hozzám, hogy elfelejtettem tüdőmet megtölteni levegővel.
– Fogd már be! Önző kis ribanc vagy! Utállak! Beképzelt vagy öntelt és senkit le se szarsz. De egyvalamit tisztázzunk! Nem azért tanultam ennyit, hogy egy ilyen kis ribanc hatalmaskodjon felettem. Azt kívánom neked, hogy ördögsereg kísérjen téged a pokolba éjjenezve. De nem én vettem el a szaros kéziratodat. És ezt most be is fogom bizonyítani! Különben is, miért venném el? Hogy elolvassam? Hiszen minden könyved szar!
A sok szidalomból és ribancozásból, csak egyre figyeltem. „Minden könyved szar!” Tehát elolvasta mindet. Tudtam, hogy nem hagytam hidegen. Kikerekedett a szeme és kézfejére nézett, ami a számat szorította némára, majd rám nézett. Fintorgóan fancsali lett a képe.
– Te nyalogatod a tenyerem, baszki?
Elengedtek izmaim, és forgatni kezdtem a szemem. Elengedtem haját, csípőre tettem szabad kezem. Orromon át végre lélegezni kezdtem. Nyelvemet visszahúztam számba, ahová való volt. Éreztem rajta tenyere nyirkos sós ízét. Végre elengedett.
– Majdnem megfulladtam, te tetű! – hánytam a szemére”

” Azzal kisétált. Mélységes felháborodásom közepette, fel kellett fognom, hogy apám kezében vagyok. De egy örömöm nekem is van, hogy Bank felmondása, viszont az én kezemben van. Módszeresen fogom kínozni, vele együtt az egész csapatot. Olyan nyomás alá sodrom őket, hogy imádkozni fognak. Egyenként kezdem el a hadműveletet. A leggyengébbel fogom kezdeni, és szépen sorban haladni fogok, egészen Bankig. Ő lesz az utolsó, hogy már csak arra tudjon gondolni, hogy mikor érkezem meg hozzá is. Féljen csak és számítson rám. Apám meg csak körözzön körülöttem, akár egy az áldozatát megfélemlítő cápa. Egyet felejt el, hogy radioaktív vagyok.”